Nyomtatás
2020. Január 24., Péntek 17:12

Mátyás, a király. Miképp is volt a királyválasztás?

Írta:  Mészáros Sunyó Sándor
Értékelés:
(17 szavazat)
Drága magyar véreim, örvendjetek, ha ma, Mátyás napon, bármily farkasordító hidegre is ébredtek, mert úgy jobban eszetekbe jut az a fenséges, bő félezer évvel ezelőtti nap (1458), amikoron is minden idők legszeretettebb uralkodója, Corvin Mátyás a befagyott Duna jegén királlyá választatott. (Most szökőév van, így csak jelképes a Mátyás névnap, mert most kivételesen holnap lesz...)

Mátyás Király

A nagyszerű nándorfehérvári hős, Hunyadi János és Szilágyi Örzsébet akkor már csak egyetlen fia csupán 15 éves volt, de egy csapásra érett férfivá serdült, s azonnal a kezébe vette az ország irányítását, minek következtében Magyarhon hamarost virágzásnak is indult.

Én persze lelkesen, szuperlatívuszokban beszélek (okkal!), ám a dolgok mégsem mentek ennyire olajozottan.

Már a királyság kérdése sem volt ilyen egyszerű.

Merthogy a magyar közjog szerint "igazi" királyunk csak akkor lehet, ha az uralkodó a Szent Koronával hivatalosan is megkoronáztatik. Márpedig a misztikus királyi ék akkoriban éppen "nem volt kéznél", ugyanis III. Frigyes német-római császár birtokolta (1440-től 1463-ig). Neki pedig eleinte esze ágában sem volt a koronát kiadni, majd azonban "volt volt az a pénz...".

Nyolcvanezer aranyat kérve alkut kötött: ha a magyar király fiúörökös nélkül halna meg, ő igényt formál a magyar trónra (bécsújhelyi szerződés), addig is visszaadja a Szent Koronát.
Végül is az alkut követő esztendőben, 1464-ben, a törvényeknek megfelelően Mátyást – Székesfehérváron, a Szent Koronával, az esztergomi érsek vezetésével – megkoronázták.

Se szeri, se száma azon történeteknek, melyek a mi Igazságos Mátyásunk nagyságát hivatottak igazolni, ám némi illúziórombolásként hadd jegyezzem meg: mindennek a fele sem igaz – a históriák nagyobbik része úgynevezett vándorlegenda, melyet az egész világon (értsd: javarészt Európában) ismernek, csak éppen saját nemzeti hősükkel. (Jelzem, van köztük óperzsa történet is, de az Ezeregy éjszaka meséi közt is találunk olyan esetet, melyet mi Mátyás királyosként ismerünk.)
Sőt!

A Mátyás-legendárium már az uralkodó életében is közszájon forgott, csakhogy akkoriban a történetek még Nagy Lajos királyunkról szóltak, ő volt az igazságos uralkodó, majd helyét fokozatosan átvette Mátyás. Attól kezdve már róla szóltak az álruhás vagy éppen mulatságos históriák.

A híres legendarombolók (Urbánlegends) Mátyás Duna jegén történt megválasztásának is utánajártak, imigyen az esetet egy történészi interjú alapján a következőképp summázták: a választás valójában a budai Várban történt.

Az ilyen típusú országgyűléseknél a bárók és a főpapok Budán, a Várban tanácskoztak, a meghívott köznemesség pedig a város pesti oldalán, a Rákosmezőn várakozott.

Január 23-án a bárók és a főpapok a pápai legátus jelenlétében már megállapodtak abban, hogy Mátyást választják királlyá, így ez tekinthető a királlyá emelő aktusnak. A köznemesség és Szilágyi emberei valóban átkeltek a Duna jegén és egyfajta királlyá kikiáltás történt, de igazából ez már csak egy megerősítő aktus volt. Így volt vagy máshogy volt – nem ez a lényeg.

Mátyás uralkodása után sajnos hamarost az ország bizony romlásnak indult: jött török, német, orosz most meg nyakunkon az unió, hogy mi rosszabb minél, már nem is számolhatjuk, nem is számolgatjuk.

Mátyás királlyá választására emlékezve, most úgy gondoljunk a mai, nem éppen kerek számú hideg téli napra, hogy egyszer csak eljön a tavasz! Meghalt Mátyás oda az igazság? Ej, hát a mi Mátyásunk mindmáig ott él a szívünkben, s míg ezt érezzük, addig tudjuk is, hogy van remény s van igazság is!

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info

Megjelent: 472 alkalommal

Kapcsolódó elemek

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés