Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2020Nov29

2011. Szeptember 23., Péntek 09:30

A szerbség eredettörténete

Írta:  történelem.hu
Értékelés:
(11 szavazat)
A szerbek történelmének folyamata nagymértékben hasonló a románhoz, de etnititásban eltérő. Az egyetemes történelmi köztudatban rögzített „(dél)szláv" szerbek a saját történelmi ismertetőikből már kihagyják a kitalált szláv eredetüket.

Hogy ezért-e, vagy másért, pl. 2015-ben, Sonja Biserko a szerbiai Helsinki bizottság elnöke, a jelen szerb állami hivatalos történelmet „egy nagy hazugságnak" nevezte. Egyes polihisztorok pedig pár évtizeden belül a jelenlegi Szerbiából, Belgrád központtal egy Luxemburg méretű városállamot vizionálnak.

Ugyanakkor több ország már 3. muszlin állam (Koszovó, Bosznia, Albánia) létjogosultságát is elismeri a Balkánon. Mindezt annak ellenére, hogy a közép-Balkán gerincét a szerbek alkotják. De kik is valójában a szerbek? Ők is részben Illírion-szarmaták és a „horvátokról" váltak le. De a szerb-horvát rokonságot sem a szerbek, sem a horvátok nem tolerálják.

A „szerbeket" történelmileg is elfogadottan az alábbi 5-6 családból (nemzetség-zupán) származtatják jelenleg.

Szerb-bosnyák családok (zupán - törzsfő)

Rascia/Raška (Rácország - Koszovó).

Bosznia/Bosna (Mai földrajzi viszonylatban kelet Bosznia - Szarajevó - területe, a magyar nyelvben és történelemben Ráma, és e kifejezés az arumán-románra utal, a magyar népi nyelvben bunyevác, sokác).

Zachumlie/Zahumlje (Hulm vagy Kulm -Raguzza- Dubrovnyik).
Trebounia/Travunija (Montenegro).
Pagania/Paganija ( Dél dalmácia - Split illetve Mostar).
Duklja/Zeta (Észak Albánia).

Ezek azok az illírion és arumán családok illetve törzsek, amelyek renegátként leszakadtak a korai „horvát" királyságról. Mai földrajzi értelemben Albánia, Montenegró, szerb-Macedónia, Koszovó és kelet Bosznia.

földrajzi elhelyezkedés szemléltetése

Térkép: földrajzi elhelyezkedés szemléltetése

Dr. Alexa Ivies egyetemi professzor szerint „Alig akadt magyar mágnás, akiben szerb vér ne folyna és fordítva is". A teljesség igénye nélkül nézzünk egy-két ilyen szerb-magyar kapcsolatot:

Legkorábbi dinasztikus kapcsolat Attila hun király egyik felesége, Csaba királyfi anyja „görög" volt.

IV. Béla felesége Laszkarisz Mária szintén „görög".

 freskója a Szent Akhilleosz templomban

Arilje közelében) Dragutin István szerb (rác?) fejedelem szerb fejedelem az Árpádházi V. István magyar király veje, és Árpádházi Katalin hozományával kapta meg Magyar királyságtól Szeremséget, Belgrádot és a Macsói bánságot.

← Dragutin István (kép freskója a Szent Akhilleosz templomban

(1867 után, később ebből lesz a mai Vajdaság, és ezt a „magyar területet" e történelmi hivatkozással Szerbia részeként annektálják a szerbek.)

Dragutin és Katalin lánya, Erzsébet Ráma fejedelmének, a boszniai (bunyevác) Kotromannicsnak (Trvko) lesz a felesége. (Ma ez a terület Boszniai Szerb Köztársaságként szerepel, ellenben a név után feltételezve régen a mai montenegrói terület volt.) Majd Kotromannics és Erzsébet lánya a Rámai hercegnő Kotromannics Erzsébet, I. (Nagy) Lajos magyar király felesége lesz.

Hunyadi János hadjáratai alatt a magyarok vére is hullott a szerbekért. Mátyás királysága alatt a „szerbek" különleges jogokat élveztek és ugyanúgy viseltetett irányukban, mint saját magyarjaival".

Az Oszmán területnyerésekor a Balkánról menekülő szerbeket a Magyar királyság fogadta be - számos szerb(rác) település létesült ekkor. (A vlachok egy része a Havas-alföldre települt át.) A szerbek (rácok), a Habsburgok magyar trónra jutása (Mohács) után lassan átpártoltak a „némethez". Bocskai István fejedelem 1603 július 23-án, Kassán kiadott kiáltványában üdvözli a szerbeket és felszólítja őket, hogy hagyjanak fel a németekkel és térjenek vissza a magyarokhoz.

A szerb magyar rokonszenv a Rákóczi-szabadságharc idején kezdett viszályára fordulni, mikor is a Habsburgok fellázították a rácokat ellenünk. A magyarok és a szerbek egymás elleni kijátszása az 1848-1849-s szabadságharc idején teljesedett ki. A Habsburgok a Szerémség, a Macsói-bánság, és Belgrád török uralom alóli felszabadítása után a szerbeket a Délvidékre telepítik saját alattvalójukként. Ezzel el is szerbesítették a terület, és 1867-től a saját tartományukként kezelték a Délvidéket. A szerbek 1867-ben, a Kiegyezéskor döbbenek rá, hogy a Habsburgok kijátszották őket, és ezután átpártolnak az orosz cárság oltalma alá.

Ha e szerb-magyar tömör összefoglalót összehasonlítjuk a horvát-magyar közös történelemmel, akkor láthatjuk, hogy 1867-ig, a Kiegyezésig a horvát a magyarnak társ-nemzetállama, míg a szerbeket dinasztikus és föderációs viszony kötötte a magyarsághoz. És mint a magyarok közé befogadott népnek nevezhetjük a szerbséget! Sajnos a történelem morbiditása, hogy a Habsburgok miatt, a szerbek pont úgy „hátba szúrták" a magyart, mint az orosz miatt az ukrán a lengyelt.

Szerbek ókori gyökerei

 A szerb, habár nem hangoztatják, a szarmata-illírion (horvát) történelemi családfa egyik mellékhajtása. Ők az illírionokból az ionok, ejtsd jónok. Ha az illíriont szétválasztjuk (Illír - Ion) kapjuk meg a két testvérnemzetséget, magyaros hangzással Illést és Jánost vagy másként Jónást. Olyanforma történetet kell elképzelnünk róluk, mint a Bibliai két testvér, Káin és Ábel mondáját. De visszacsatolva e gondolatot a Trójai háborúhoz is, az ionok (szerbek) a görög akkádok, míg az illírek (horvátok) Trója oldalán álltak. A szerbeknek ezért is jobban tetszhet a (görög) trákokkal és a macedónokkal való rokonítás, mint a horváttal. A második törés a szerb-horvátok közt a Róma-illírion háborúban (lásd Horvát királyság) következett be i.e a II. században. Róma megszállja Illíriont, és a korai szerbek ekkor délre húzódnak vélhetően a Jiric-vonal déli oldalára. (Jiric-vonal: A Balkán déli és északi oldalát szétválasztó Tirana-Szófia-Várna képzeletbeli kulturális vonal a görög és a latin közt). Tiranától délre a görög kontinuitás, míg északra a horvátoknál a római-latin hatás dominál.

A szerb név egyes elméletek szerint már a római-korban felbukkant, mint Severus, akik Római császárokat is adtak. Ha a „Klein-i" kijelentés szerint a „vlachok (románok) a római Flavusok leszármazottjai", akkor ezzel ellentétben a szerbek a római Severusok leszármazottjai történelmi hipotézis helytállóbb. Ha az illírek adtak római császárokat, akkor az ionok (szerbek) is miért nem adhattak volna?

A szarmata-illírionok ellentétben a szkítákkal, nem tömörültek törzsi szövetségekbe, hanem család-nemzetségekben maradtak (familiaritás). A történelmi feljegyzésekben több 10 családnév szerepel. (Ebből 12-14 hercegi-családot sikerül majd „horvát nemzetként" összefogni.) A történészek innen, 5-6 családból származtatják a szerbeket. Lásd fentebb! De a szerb család-nemzetségek korai területei pont olyan mobilisak voltak a történelem folyamán mint az ukrán népé - délről tolódtak északnak. A korai családok közti kapcsolatot a folytonos kohéziók és konfrontációk jellemezték. Az ókori szerb terület attól függött, hogy melyik családfő melyik területi szomszédjának árnyékába gyakorolt nagyobb befolyást egy adott terület felett, vagy került függőségbe. Kezdetben e családok földrajzi területei mai viszonylatban Koszovó, Montenegró, (nem görög) Macedónia, Albánia, és földrajzi nevén Epirusz. A Római-korban, a korai szerb családok identitásuk megőrzését a (trák és macedón) görög, majd a bizánci kultúrkörhöz való tartózásban látták.

A közép Balkán etnikai felhígulása i.u 275-ben következett be az arumán törzsek betelepítésével. A Róma birodalom összeomlása után a vizigótok feldúlják, és részben lemészárolják a közép Balkánt is - genocídium. Az V-VI. században a hunok, majd az osztrogótok, és az Al-dunai bolgárok megjelenése háttérbe szorította a szerb nemzet-állam kialakulásának folyamatát.

A „szerb" korai középkor

A szerbek az első államuk keletkezését a VII-VIII. századra vélelmezik, a szlávelmélet szerinti bolgár- és/vagy a kitalált „horvát honfoglalás" idejére kalibrálva. Azonban a szláv nép kifejezéshez már napjainkban nem ragaszkodnak.

Az egyik szlávelmélet szerint a bolgárokkal, a másik szerint a horvátokkal együtt települtek a Balkánra. Na ez a szerb történelmi időintervallum tényleg egy „nagy történelmi hazugság"! Mert a szakadár illírionok (szerbek) váltakozva a bolgárok, a görögök, vagy az illírekkel oldalán álltak a dél-közép Balkán földrajzi és geopolitikai helyzetükből eredően. Közben uralták és asszimilálták a betelepített arumán törzseket (familiáris serviens). A szerb familiaritásban a történelmük csapong az arumán (rác és bunyevác), a horvát (illír) és a görög között, pont úgy, mint a horvátoké a szerb és a szlovén és a magyar közt.

Az első szerb dinasztiát is kb a 780-s évektől egy ismeretlen (görög) Akróntól származtatják kinek utódai hol illír, hol szlavón nevűek. Ugyanakkor átcsap az arumánba. Igy ezért megkülönböztethetünk fehér és fekete szerbeket. A görög etnicitású szerb a fehér, az arumán a fekete.

A szerb-eredet a történelmi feljegyzések alapján a normann keresztes lovagok, megjelenésével bukik ki igazán. Amikor is Balduin vagy Bohemund „flamand" keresztes lovag az arumán-vlachok seregével elfoglalja ionok városát, görögül Ioannis-t. Ioannis jelenleg az Albán-Görög határon lévő város, és Keresztelő Szent János (családjának) szülővárosa, mely az ortodoxvallású Bizánchoz tartózott az ezredfordulón.

Skandináv hódítók megjelenése, normannok, keresztes lovagok

A történelemből általánosan közismert a viking-kor, mely szerint a IX-X. században kalandozó hadjáratokat fojtattak Európa szerte. Eljutottak egészen az Égei és Ion tengerig, sőt Bizáncot is ostromolták. Nyugaton idővel belőlük lettek a „frank" keresztes lovagok, akik dél Itáliában, a Balkánon, és kis Ázsiában fejedelemségeket hoztak létre. (Latin császárságok kora)

Ehhez tudni kell, hogy ekkor a keresztény liturgia keleten az ortodox(görög), míg nyugaton a latin nyelv szerint történt, a Mediterrán térségét a mohamedán-vallás uralta.

Egyezer környékén a mai Benelux államok területéről kirajzottak a normannok. A Magyar királyság területén zsoldosként jelentek meg, míg Angliában és Dél Itáliában területfoglaló hódítóként, a Balkánon (görög félszigeten) fosztogató rablóként. A keresztény Rómának és Bizáncnak érdeke fűződött ahhoz, hogy a kereszténység zászlaja alatt inkább mohamedán területeket szerezzenek, ezért őket zsoldba fogadva a mohamedánná vált Közel-keletre irányították őket. - Keresztes hadjáratok időszaka! A megszerzett provinciákra főúri tulajdont kaptak a normann hercegek. Majd idővel, az 1054-s egyházszakadás után a mérleg nyelvévé váltak a normannok, és az ortodox Bizánc területén sorra hozták létre a latin fejedelemségeket. Gyakorlatilag majdnem a görögkeleti (ortodox) keresztény liturgia kihalását okozták. De térjünk vissza a Balkán-félszigethez.

A nyugat Balkánon kezdetben még a szerbek és horvátok együttesen vették fel harcot viking-rablók ellen.

Tancréd Hauteville (980-1041, Hauteville dinasztia alapítója) leszármazottjai Guiscard, majd Bohemund a Római pápa égisze alatt magához ragadta a kezdeményezést. Az Adriai- és Ion-tenger partvidékének fosztogatása közben, a régi római úton (Via Egnatia) Bizáncig végig dúlták a Balkánt is.

Via Agnetia

1081-1082-ben az arumán karavlach törzzsel szövetségben elfoglalják a Ion-"szerbek"-től Durazzot és Ioannis városokat is. (Az "albán"-karavlachok ekkor települnek át a mai Albánia terültére. Ebből alakul ki majd a mai Albánia)

A szerbekkel és a horvátokkal szemben a normannoknak állt zászló. 1089-ben Zvonimir Dömötör horvát király kénytelen békét kötni a normannokkal, ezért őt máig tisztázatlan körülmények közt - vélhetően a szerbek - meggyilkolták. Ezen történelmi tények ismeretében a szerbek egyedül maradtak a normannok elleni küzdelmükben.

A 275-ben betelepített arumán (karavlachok) alattvalók a normannok oldalára álltak, a horvátok békét kötöttek. Ezzel kezdődött a szerbek vesszőfutása. Pápai legitimációval, a normann latin-fejedelemségi despotizmus önkényuralma alá kerültek. Kialakul a „miles serviens" despotizmus. (Uralkodó szolga, gazdálkodni tudó harcos alattvalókkal. Fejedelemség, mely másik főbb uralkodó alattvalója. - Balkáni hűbéri rendszer.) A 80-100 évig tartó történelmi adok-kapok boszorkányüldöző (strigaizmus) eseményeknek Kálmán magyar király vetett véget 1100-ban. Kálmán szerb neve Kolomann, mely a normann vérvonalra való utalás is egyben. (Ajánlott link: Magyar "Roland-ének nyomában")

Kálmán magyar király balkáni rendezése

Mivel a szerbek és a normannok is katona nép, a „két dudás nem fér meg egy csárdában" elv 100 évig tartó balkánizmust szült. Velence a terület felett gazdasági befolyás megszerzésre, Bizánc provinciái megtartására, a szerbek és horvátok függetlenségük megőrzésére, míg a normannok területszerzésre törekedtek a Balkánon.

Volt egy ortodox - latin vallási ellentét, normann - Velencei, szerbhorvát - Velencei és normann, és bizánci - normann szembenállás. Mindenki mindenki ellen! A Magyar királyságot is történelmi és dinasztikus kapcsolatok fűzték a nyugat balkáni területekhez, azaz Horvátországhoz. (Megjegyzendő, hogy a Balkán északi földrajzi és történelmi határa az Al-Duna és a Száva folyók. A Száva és a Dráva folyók közt helyezkedett el a történelmi Szlavónia, mely a Magyar királyság déli területi része volt.)

Kálmán király miután seregével 1095-ben bevonult Dalmáciába és Horvátországba, követve a meggyilkolt  Felícia királyné arcrekonstrukciójahorvát király Zvonomir Dömötör balkáni politikáját, békét kötött a normannokkal.

1097-ben feleségül vette Hauteville Felíciát, a normann Roger Hauteville szicíliai őrgróf lányát. →

Ezzel a magyar-horvát és normann szövetség erős politikai és katonai tényezővé vált a Balkánon, mely meghátrálásra kényszeríttette a viszálykodó feleket. Békekötésre kényszeríttette Bizáncot és Velencét. Elfogadtatta a normannok fennhatóságát a Görög-félsziget nyugati részén és a mai Albánia területén (Epiruszi despota). Közép-nyugat Balkánon létrehozta a Szerb (Trau, Khulm, Duklje, Pagania) - és Rumi vagy Rámai (arumán Bosna és Raska) - despotákat. - Hercegovinák! Dalmácia Velence gazdasági befolyása alatt marad, Raguzza (Dubrovnyik) pedig szabad kikötő és városállam státuszt kapott. Bizánc és Bulgária a Balkán keleti részén osztozott. A Horváth-királyság önálló társállama lett a Magyar királyságnak. Ezzel 100 évre stabilizálta a Balkánt. A szerbek nagyrészben Kálmán magyar királynak köszönhetik területi integritásuk létrejötték.

Napjainkban, a mai 2017-s balkáni geopolitikai káosz megoldására is mintaértékű lehet Kálmán királyunknak az 1100-ban történő balkáni rendezése. A Balkánon nincs szükség 3 muszlin-államra, ahol államok vannak az államban!

Kálmán király halála (1113-ban megyilkolták) után a túlnépesedett familiaritású zsupánságok, szerb és arumán fejedelmek hintapolitikába kezdtek. A fáma szerint innen emelkedett ki a szerb dinasztiaalapító Nemannjics István (1113-1199) Raska zsupánja, aki később Szent Simon néven vált a szerbek egyik szentjévé. I Nemannjics Istvánt - aki neve után inkább volt normann, mint szerb - Bizánc tette meg Raska fejedelmévé. Bizánc provinciájaként tekintett az arumán zsupánságokra. Raska fellázadt Bizánc ellen, Nemannjics leverte a felkelést és ezért kapta meg Bizánctól Raskát. Nemannjics István nagyzsupán, halála előtt másodszülött fiára II. Istvánra hagyta Rácországot, Khulmot pedig Vukicsra. Boszn(i)a (Ráma) a Magyar királyság hűbére.

Fekete "szerbek"

1201-ben, Imre magyar király (1194-1204) száműzte II. Nemannjics Istvánt Rácországból, és helyére a jogos örököst Nemannjics Vukicsot tette meg nagyzsupánnak, és Rácország királyának nevezte ki magát.

Raskát Bizánctól elcsatolva a Magyar királysághoz annektálta, mai földrajzi viszonylatban dél Szerbiát. Közben a II. Nemannjics István - mivel az ortodox Bizáncot közben megdöntötték a „latin" normannok - a Római pápához folyamodott segítségért.

Hosszas hezitálás után a Római pápától 1207-ben megkapta a koronát és a történelemírás szerint „megkoronázott" II. Nemannjics (új-normann) István lett a szerbek első királya. De a történelmi ismervben van egy átfedés, amely pontosításra szorulna. 1207-ben a bolgár Kaloján (magyarul Fekete János) cár is kapott koronát a Római pápától és ki kiáltották minden vlachok és a bolgárok királyává.

A „megkoronázott" II. Nemannjics István is a vlachok azaz (arumán vlach) Raska királya titulust kapta 1207-ben. Történészi skizofrénia ebbe a királyi dinasztiaalapításban belelátni a szláv-szerbet. Normann, bolgár és arumán vlach nem lehet szláv-szerb. És abszurditás, hogy a Római pápa egyszerre adott volna ugyanerre a területre (közép-Balkán) és alattvalókra két zsupánnak is királyi koronát „egy legyen az akol és egy a pásztor" kinyilatkozása után. Az is nehezen elképzelhető, hogy egy ortodoxvallású „szerb" fejedelem pont a római pápától kapott „latinhitű" királyi koronát. Tehát észérv szerint Nemannjics István normann! Talán majd egyszer letisztázzák ezt a történelmi anomáliát.

A folyamat tömören: a közép Balkán az ortodox Bizánc provinciája (szerb nevén Raska, a magyar nyelvben Rácország), ahol az arumán vlachok asszimilálódtak. A vlachok fellázadtak Bizánc ellen, aki a normann keresztesekkel vereti le a felkelést. Nemannjicsok hatalomra kerülnek, majd örökösödés vitába, keverednek. A magyar király rokoni alpon beavatkozik az örökösödési harcba. Rácországot az ortodox Bizánctól leszakítva, a magyar Imre király annektálta a területet. A „rácok" függetlenedési törekvését a Római pápa önálló latin területként elfogadtatja, azonban a rácok a görög-keleti vallásról nem térnek át a katolikus latin hitre. Mai földrajzi nevén, Koszovót a „fekete-szerbek" (rácok) történelmi jog szerint tekintik a szerbek bölcsőjének.

„Szerb" középkor

Nem bonyolódva a balkáni részletekbe, és fentebb pár mondatban már vázolva lettek a történelmi tények. Azt azonban egyértelműsíteni kell, hogy a szerbek északra tolódásának második hulláma a török balkáni hódításával kezdődött a Magyar királyság területének rovására. Bizáncot kikerülve az Oszmán hódítók 1352-ben Gallipolisnál átkeltek Európába. Majd I Murád (1359-89) szultán elfoglalta Drinápolyt és birodalma fővárosává tette. Ezzel megkezdte a balkáni államok és hercegségek meghódítását. Először Trákiát és Bulgáriát hódoltatta be, majd a szerb - rámai (Bosznia) - magyar sereggel Rigómezőnél (ma Koszovó) ütközött meg. A csata kegyetlen és véres végkimenetelét jól érzékelteti, hogy a halottak koponyájából tornyot építettek.

Az I. Rigómezei csata (1389 jún. 15, vagy jún. 28.) melyben I. Murád szultán is meghalt, megállításra késztette egy időre a mohamedán hódítók további terjeszkedését.

A szerbek első áttelepülési hulláma a Magyar királyság - Szerémség - területére ezzel kezdődött. A szerb történelem további időszaka a magyar és a keresztesek hadjáratának sorozata a mohamedánok kiűzésében zajlott a „Mohácsi vészig". A szerb despoták mindig annak az oldalára álltak, akik többet ígértek nekik. Ilyen volt pl a rác Brankovics György, aki II. Murád szultán oldalára visszaállt, hogy visszakapja dél-szerbiai Szerb országzászló, Ibirtokait. Az árulásért szembe került a Hunyadi dinasztiával.

← Szerb országzászló, I. Lipót 1655. évi koronázásán használták.  Innentől vállik általánossá a szerb névhasználat Rácországra

Ekkor emelkedett ki a Cillei família is, akik szintén szembefordultak a Hunyadiakkal. Nevezzük ezt a dinasztiák közti évtizedeken át zajló háborúnak, ahol a magyarság ügye 1526 aug. 29-n elbukott Mohácsnál. "Nemzeti nagylétünk nagytemetője" Mohács, a szerb Brankovicsok árulásával kezdődött és a boszniai „Cillei ligának" köszönhető. Mohács után a mohamedán - keresztény hadszíntér a Balkánról a Kárpát-medencére tevődött át 150 évre. Ezen időszakot átugorva 1699-ben a Habsburg-Oszmán Karlócai békeszerződés szerint a Magyar királyság nagyrészben felszabadult, kivéve a Temesi-bánság, illetve Szerbia és Bosznia.

 Délvidék (régiesen Divék?) ellopása a történelmi Magyarország területéből.

A Karlócai békekötés után a Habsburgok saját irányításuk alá vonták a Délvidéket/Vajdaságot (Szlavóniát és Bácskát) és Erdélyt is. Átszervezték a Magyar királyság közigazgatását, de a békekötésben és a közigazgatás újjászervezésben a magyar nemesség és nemzet nélkül döntöttek. „Sine nobis de nobis! – Nélkülünk döntöttek rólunk!"

/Ez a Habsburg gyarmatosítási kísérlet vezetett a Rákóczi-féle szabadságharchoz, amelynek vívmánya a központi területeken a Magyar királyság közigazgatási rendszer visszaállítatása./

A Habsburgok ekkor telepítették a szerb (ortodox) rácokat, (katolikus) bunyevácokat, felvidéki magyarokat és németajkú családokat saját alattvalójukként a Délvidékre/Vajdaságba. És szakították le a déli területeket a magyar királyság közigazgatási berendezkedéséről. De települtek ide erdélyi és bukovinai székelyek is. (Ugyanígy cselekedtek 1718 után (Pozsoreváci béke) a Temesi-bánsággal/vilajettel is - Ma Románia része.

A Bánságot is kiszakítva a történelmi magyar közigazgatási rendszerből Habsburg fennhatóságú közigazgatási rendszerbe vonták.) Az 1848-49-s Habsburg-magyar háborúban a Délvidék rác lakosságát is a magyarság ellen uszították, mint saját tartományi birtokuk alattvalóit. A déli szerbek a Habsburgoktól vártak segítséget a török igától való szabadulásukhoz, de hiába. 1867-re rádöbbenek, hogy hiába várják a „sült galambot" és szakítottak a Habsburgokkal. 1876-ban önerőből fellázadnak az oszmán uralom ellen, és az orosz - török balkáni háborúban kivívják függetlenségüket.

Szerbiát, mint önálló államot és határait a San Stefanói békében ismerik el, illetve a Berlini kongresszuson legalizálják Romániával együtt. Raska vagy Rácország történelmi területen ismernek el egy új Szerbia nevű államot, illetve a tradicionális történelmi („szerb") fejedelemségek területén Montenegrót és Albániát. Rámát azaz Boszniát a Habsburgok annektálták. De a Délvidék hovatartozásban ugorjunk előre az I. Világháborút lezáró békeszerződéshez.

A Habsburg császárság területét etnikai és nemzetiségi alapon széttagolták. Mivel Délvidék a Habsburgok közigazgatáshoz tartozott, és idézőjelben „szerbek lakták", egy Szerb-horvát-szlovén „délszláv" királyság közigazgatási rendszeréhez csatolták a történelmi Magyarország déli területeit. - Most itt tekintsük el a határkijelölések abszurditásától. A II. világháború után Jugoszlávia név alatt gyakorlatilag maradt ez terület, és Vajdaság néven „autonóm" státuszt élvezett. 1988-ban megszüntették a Vajdaság és Koszovó autonómiáját. A nemzetiségi autonómiák megszüntetése miatt 1990-ben kitört balkáni vagy szerb háború. Nagy Jugoszlávia szétesése után Slobodán Milosevics a Jugoszláviai-Szerb köztársaság területi részévé annektálta a Vajdaságot (és Koszovót). Azonban ez a jogi státusz is érvényét vesztette már. És morbiditása a szerb, magyar és egyetemes politikának, hogy Szerbia történelmi részéből Koszovó néven kiszakítanak és legitimálnak egy déli területet, ugyanakkor a történelmi Szerbiához nem tartozó Délvidéknek nincs történelmi joga saját státuszáról, hovatartozásáról dönteni még 2017-ben sem - mert nem engedik a nagyhatalmak! Ki mondva a verdiktet, "Vajdaság nem Szerbia része!"

Szemléltető térkép. Görög territoriumok 1830-1950

 "Görög" territoriumok 1830-1950

Mitológia vagy történelem? A (fehér)szerbség egy ókori nép, a Ion?

Ahhoz hogy megértsük, és átlássuk a Balkán történelemelőtti korszakát, és vele együtt rámutassunk az igazi (fehér) szerbség gyökereire, a görög mitológiába kell vissza nyúlni.

Az ógörög törzseket többé-kevésbé ismerjük: Dór (Spárta), Ion (Jón), Boi (Boly), Korinthoszok, Makedón, Trák stb. És ide sorolják még az Akhájokat. Szembe menve a történelemokítás „az akháj őshonos görög törzs" tézist elvetjük, mert ők ugyanis a Mezopotámia-i (Irak) akkádok, és nem őshonos görög törzs. Görög oszlopok.Egyszerűen csak bevándorlók - jelen felfogás és népvándorlási, politikai események értelmében közel-keleti migránsok, akik az Attikai-félszigeten honosodtak és asszimilálódtak a Korinthoszokkal, illetve elűzték pl a Boiokat. De nézzünk erre mitológiai bizonyítékot!

← A görög fő isten Poszeidon volt, a Föld ura  Poszeidon népe a Dór és Ion. E két nép nevét ugyan megőrizte a művészettörténelem, a dór és ion oszlop és építészeti stílus, de történelemből kiírták őket.

A Ion név őrzője még Albánia és Dél-Itália közt a Ion(Jón) tenger valamint az észak-görög város Ioannis. Poszeidont a mitológia szerint Zeusz letaszította a földi trónjáról és így lett a tengerek és szigetek ura. (Lásd Ki az a Nepomuki Szent Jánosnál.) Ha realizáljuk e mitológiai eseményt akkor a Dórokat, Boiokat és Ionokat elűzték a görög félszigetről. (Peloponnészoszi háborúk. A Boiokat lásd a cseh állam és királyságnál. A Dórokból később lesznek a Dacok-Dalmátok(?). Az Ionok pedig - utópiszticizmus nélkül állíthatjuk, hogy a fehér-szerbek ősei.)

Poszeidon népei tengerre szálltak és számos kolóniát hoztak létre, a Földözi-tenger partvidékein. Ennek egyik történelmi epizódja a Trójai háború. Másik cáfolhatatlan történelmi ténye i.e. 500-ban a Kis-Ázsiai (ma Törökország) görög-ion kolóniák felkelése a (asszír) perzsa uralom ellen, és következménye a görög-perzsa háború (i.e. 500-450). Továbbá i.e 200-100 közti években a Római-Pun, majd a Római-Illírion háborúk, amely az Ion és Dór kalózok miatt tört ki. A Ionok felett aratott győzelmével Róma ki is írta a történelemből a Dórokat és Ionok. (lásd rabszolgafelkelések Róma ellen.) Történelem térképén helyettük Illíricum lesz, majd Pannónia (pán-hellén) és Dalmácia, és felbukkan egy császári dinasztia a Severus-ok. Ha elfogadjuk az etimológiai levezetést, a Severus - serviensből származik a szerb szó. Még egy érv! A régi magyar nyelv és földrajzban a Ion-tengert Szerb tengernek hívták, pont úgy mint ahogyan ma az Adriai tengert Horvát tengernek nevezzük.

A mitológia, és a történelmi tények egészen más aspektusba helyezik az „Ionniai" Keresztelő Szent János és Illés Bibliai történetét meg a szerbeket is. A Bibliai Illés (és Jónás) epizódjainak „zsidótlanítsa" alapjaiban rengetné meg a „Közel-kelet a kereszténységbölcsője" toposzt (igaznak hitt állítólagos jellemző-sajátosság). Közük nincs a zsidókhoz, csak beírták a Könyvek könyvébe őket is zsidóként. Vélhetően e történelmi tények hivatalos realizálása a közmegismerés előtt, erősen megingatná jelen Biblia ismeretek hitelességét. És más megvilágításba helyezné az ispotályos Szent János Johannita lovagokat is. A korai szerbek gyökereiktől való elszakítása már az ókorban elkezdődött és még napjainkban is tart.

De nézzünk erre is történelmi és Bibliai párhuzamokat:

Illés próféta,(i.e 800, ?) a zsidóknál Éliás: megjelenése pontosan a közel-keleti görög-ion telepek Asszír-perzsa uralmának kezdetére esik, akik fellázadnak. Őt tartják az elő-keresztények legkorábbi hírnökének. Illés ábrázolásának motívumai a víz, a hullámok, a kocsi (tüzes-szekér legendája), mely azonos Poszeidonéval. A története szerint párbajra hívta a zsidók bálványát Baált, mikor az Úr elragadta és tüzes szekerén vitte fel a mennybe. E keresztény mítosz és történet valós gyökerei a görög Mithrász-kultuszban rejlenek.

Keresztelő Szent János: Elfogadottan Jézus rokona. (Jézus anyja Mária, és keresztelő János anyja Erzsébet rokonok voltak.) Ha János családja Ion telepes, kizárható hogy Jézus zsidó volt. János földi maradványait Bulgáriában tárták fel régészek a közelmúltban (?)

András és Péter apostolok Jézus tanítványai: Andrást János vitte Jézushoz, aki kereste a profétát, András pedig vitte magával testvérét Pétert. Ők trákok voltak és vélhetően közük lehet a Bulgáriában feltárt keresztelő Szent János régészeti lelethez. Pétert a zsidók Simonnak nevezik, míg Márk evangéliumában „zelota", a görögben „helota". És ez Spárta társadalmi berendezkedésre enged következtetni. (Zelota, helota szolga, de nem rabszolga.) Ebből is levonhatjuk, hogy Jézus nem mindegyik tanítványa volt zsidó. Máté, Pál és Judás azonban zsidó törzsekhez tartoztak, Fülöp makedón volt. Az Athéni iskola szabályi szerint formálódott ki Jézus tanítása, és tanítványai. Erre a keresztes lovagok is rájöttek a hadjáratok során, és ez indokot szolgáltatott, hogy az 1300-s években a pápai beleegyezéssel felszámolják a keresztes lovagrendeket.

Ha megvizsgáljuk bizonyos részleteit a „Közel-kelet a kereszténység bölcsője" teóriának, 80%-ban az ógörög történelem és mitológia lett átírva izraeli helyszínre, vallásra és etnikumra a Bibliában. A korai európai kereszténykultúra Közel-keleti közvetítői az ógörög Ionok és Dórok. Építészetük még ma is fellelhetők, - pl. Petra, Szíria - a kultúra utolsó maradványait az „iszlám állam" által igyekeznek végleg kiradírozni a történelemből.

Hogy inog-e a Könyvek könyvének Közel-keleti sarkköve? Ki-ki döntse el, hogy a keresztény zsidó Bibliának hisz, vagy a történelmi tényeknek. Itt csak szembesítve lett a mitológia, a Biblia és a történelmi tények.

Konklúzió: A szerb etnicititás egy ókori harcos (spártai) nemzetségre vezethető vissza, akik számkivetettként az ókor Földközi-tenger "vikingjeivé" váltak. Majd a történelem viharában a tengerről visszatértek a Balkánra és ott vívták, vívják harcukat a fennmaradásukért, területük integritásukért. A normann hercegek balkáni letelepedései után, a középkori szerb fejedelmek neveit áthatja az északi „mann" végződés. A szerbellenes globális politika, még napjainkban is az, hogy a szerbeket mindenképpen el kell zárni a tengertől. De sajnos ez a magyarság rovására történt, történik....

Szerbség etnititás-alakulása

on+dór = görög. Ion+illír = illírion, dac, dalmát. Ion+makedón = epiruszi. Epiruszi+normann = görög. Normann+arumán vlach = albán. Ion+normann = fehér szerb. Ion+arumán = rác, rác+normann = fekete szerb. Ha összevetjük a román és szerb encititást, valójában a szerbekben több a (a)rumi „román", mint a romániai közép-Ázsia-i származású fekete kunokban.

Szerb identitás: görög+(a)román+normann

Alkotmány

1349, Dusán cár törvénye szétválasztja a vallási és világi ítélkezési gyakorlatot. Kálmán magyar királynak a "Szent korona alkotmányából" a horvát törvényt veszi át.

A török hódoltság alatt a szokásjogon alapuló ítélkezési rendszer volt érvényben. Az 1805-ben felállították „Praviteljstvujušči Sovjet Serbski"-t a szerbek „tanácsi" rendszerét. Szerbia első alkotmánya 1888-ra formálódott ki olyanra amilyen. A szerb Alkotmány csak a törvényhozásokra szorítkozik, egyenő vele és "önmagát szabályozza", folyamatosan átalakul, változik.

Társadalmi berendezkedés:

Államfő (kenéz, király, elnök) a legfőbb hatalmi tisztség és örökölhető. Politikai felelősség az államfőt terheli, jogi felelőssége nincs. A törvények betartatása, végrehajtása a feladata.

Állami tanács/sovjet (parlament). A tanács választással és kinevezésekkel történik és jogi felelősség terheli. Törvényhozási jogkörrel rendelkezik.

Népgyűlés (országgyűlés). A népgyűlés küldöttségi rendszeren alapul. A törvényhozáshoz a népgyülés jóváhagyása szükséges.

A bíróság független, és nem befolyásolható államjogi intézmény.

A "szerbek alkotmányának" nevezett alkotmány, csak törvények hozására épül, mely gyakorlatilag bármikor módosítható, így ki is kerülhetők a jogi számonkérések, illetve legalizálhatók a törvénysértések. Gyakorlatilag a szerbség alkotmánya kiváló példája a „demokratikus diktatúrának" és a politikai széljárástól függően változtathatók a törvények. A szerb alkotmány szerint „Szerbiában minden megengedett, amit az alkotmány vagy törvények nem tiltanak..."

Kronológia, viszonyított évszámok az áttekinthetőséghez

Kb i.e 1700. Akkádok betelepülése Attikára (akkád+ ion =aion-aiol-arkád-akháj)

? Poszeidont letaszítják a trónjáról, görög törzsek szétvándorlása

i.e. 1200 trójai háborúban

i.e 800-tól. Kis-ázsiai Ion telepek asszír - perzsa megszállása. Illés próféta, Ion lázadások.

i.e 500-450. Perzsa görög háborúk.

i.e 300. Makedón Nagy Sándor uralma, Ionia (Albánia) = Epiruszi királyság.

i.e 200. Ion (Illír) római háborúk, betagozódás a Római birodalomba.

i.e 7-től. A megújuló keresztény kultúra terjedése a Közel-kelten. Jézus Krisztus megjelenése.

i.u 150. Severus dinasztia kiemelkedése.

i.u 275-800. Különböző encititású népmozgások a Balkánon. Betelepülések, elvándorlások, területek cseréje: Arumánok, alánok, gótok, bolgárok.

i.u 800 - 1100. Családi (familiaritás), törzsi kohéziók és széttagolódások. Normannok megjelenése, vallási és etnikumi harcok.

1081. Normannok elhódítják Epiruszt és Ioannis városát. A szerbek északra a Közép-balkánra húzódnak. Az arumánok normann alattvalóként áttelepülnek a mai Albánia területére. „Szerb"-karavlach(albán) lakosság helycsere, hasonló a bolgár történelemben a trák-macedónéhoz.

1100. Kálmán magyar király Balkán politikai és területi rendezése. Fejedelemségek-Hercegovinák: Epiruszi latin császárság, Raska vagy Rácország, Boszn(i)a vagy Ráma, Hulm vagy Kulm, Trebounia vagy Trau, Pagania, Duklja.

1200. Fejedelmek konfrontációja, és a Római pápa beavatkozása- despoták kialakulása.

1350. Mohamedán hódítások kezdete a Balkánon.

1389. Első rigómezei (Koszovó) csata. A serviensek elvesztik területüket, északra és nyugatra húzódnak.

1440-1456. Hunyadiak és a despota fejedelmek konfrontációja. Nándorfehérvári diadal a mohamedánok felett.

1456-1526. Harcok a törökkel. Mohácsi csata 1526.

1526 -1876. Oszmán török hódoltsági terület.

1655. I. (Habsburg) Lipótot szerb királlyá koronázzák. A Jezsuita Habsburg Lipót "10 ország királya": Magyarország, Bosznia/Ráma, Dalmácia, Szerbia, Horvátország, Galícia, Szlavónia, Lodoméria, Kumánia és Bulgária. (Habsburg fennhatóság alá kerülnek a Magyar királyság részei és Bulgária.) 1656-tól cseh király, majd osztrák császár. 1658-től Német-Római császár.

1663-69. Habsburg-török háborúk.

1699. Karlócai béke, Dél-szerbia török hodóltsági területe marad.

1805. Első szerb alkotmánykezdeményezés - „török alkotmány"

1830. Szerbség török autonóm terület.

1876. A szerbség végleg lerázza a „török igát" - első szerb állam.

1882-1918. Szerb királyság.

1912. „Első balkáni" háború, szerb - bolgár - görög szövetség a törökök kiűzésért a dél-Balkánról.

1913. „Második balkáni" háború, Szerb - görög - román szövetség a bolgár területek felosztásáért. A szerbek leszakítják a macedónokat Bulgáriáról, a románok elveszik Dubrodzsát.

1918-1929. Szerb - horvát - szlovén királyság.

1919-1922. Görög- török háború. A kisázsiai Ion-görögöket kitelepítik a mai délnyugat Törökországból (Szmirna, ma Izmir). Görög - török lakosságcsere.

1921-1938. Szerb - román - cseh szövetség a Magyar királyság ellen, „Kisantant". Jugoszláv királyság elcsatolja a magyar Délvidéket. Szerb - román összekülönbözés a magyar (Temesi) Bánsági területek tulajdonlásáért.

1929-1945. Jugoszláv királyság.

1945-1989. Jugoszláv (szocialista) (nép) köztársaság.

1989-2006 Jugoszlávia széthullása. Jugoszláv (délszláv) háborúk.

2006-tól „Szerbia Köztársaság". És egyben a volt Jugoszlávia jogutódjának nevezi önmagát(?)

Forrás: történelem.hu
Kiemelések a Magyar Megmaradásért szerkesztőtől.

http://tortenelem-hu.hupont.hu/45/a-szerbseg-eredettortenete

 

Megjelent: 49267 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 67.1%Austria 1.3%
United States 5.8%Canada 1%
Romania 4.8%France 0.9%
Ukraine 3.5%Sweden 0.9%
Russian Federation 2.7%Switzerland 0.4%
Germany 2.4%Netherlands 0.2%
Slovakia 1.9%Kuwait 0.2%
United Kingdom 1.9%Australia 0.2%
Norway 1.5%Italy 0.1%
Serbia 1.3%Spain 0.1%

Today: 270
This Week: 6331
Last Week: 7754
This Month: 30667
Last Month: 21813
Total: 2532022

Belépés